Életrajzi módszer a pszichológiában

Az irodalomtudományok, a szociológia és a pszichológia a kutatás életrajzi módját alkalmazza, amely lehetővé teszi a műalkotás tanulmányozását , a társadalmi fejlődés jellemzőit és a személyiség pszichológiai fejlődését az író, a társadalom egyéni tagja vagy egy adott személy életrajzának leírásával.

A pszichológiában ez a módszer három változatban jelenik meg. Az első egy személy visszamenőleges leírása és elemzése, a már rendelkezésre álló dokumentumok és egyéb források alapján. A második lehetőség egy hosszú távú tanulmány, az életrajzi adatok gyűjtése az egész életen át a későbbi elemzésekhez. A harmadik út egy okafogyasztás útján, azaz Az élet különböző eseményei közötti kapcsolatok kialakítása, amelyet a személy jelentett és becsült a jelentőségük szempontjából.

A hagyományos életrajzi módszer

Rendszerint különböző dokumentumfilm forrásokat használnak egy személy életének leírásához és tanulmányozásához: betűk, naplók, kortársak és saját emlékezetük, mindazok, amelyek idővel túléltek. De ezek az adatok rendszerint hiányosak, egyes életszakaszok egyszerűen az életrajzok "fekete lyukakká" válnak, és lehetetlenné válik, hogy bármit megtudjanak róluk. A posztfaktum vizsgálata során egy másik probléma az egyes tények pontatlansága, értékelésük szubjektivitása, az inkonzisztencia abban, hogy ugyanazokat az eseményeket különböző emberek írják le.

Fontos, hogy a kutató-pszichológus ne csak megbízható információt szerezzen a személy életrajzáról, külső életéről , melynek leírása , hanem elsősorban az egyes eseményekkel kapcsolatos érzelmi, érzelmi tapasztalataival és jelentős értékelésével. Sajnos a dokumentációs tények csak részben mutatják az ember pszichológiai állapotát, és néha egyáltalán nem adnak ilyen információt.

Hosszú életrajzi módszer a pszichológiában

A személy életrajzának másik módja az életút hosszú távú megfigyelésein alapul. Ez egy pszichológiai kísérlet, amely egy életen át tart. Hasonló tanulmányok foglalkoznak a tudomány irányával, az úgynevezett "ontogenetikus pszichológiával", amelyet széles körben kifejlesztett Amerikában és Európában.

A személyiség fejlődésének hosszanti megfigyelései minden bizonnyal teljesebbek, és lehetőséget nyújtanak arra, hogy különböző tárgyakat és objektumokat kiválasszanak az elemzéshez. Ezenkívül lehetővé teszik számunkra, hogy különböző pszichológiai paraméterek valós méréseit alkalmazzuk, nem pedig dokumentált bizonyítékokra támaszkodva. De az időtartam időben elmosódik, és nem ad szilárd gondolatot az egyéniség fejlődéséről. Az ilyen vizsgálatok másik hátránya a folyamatos hosszú távú megfigyelések arányossága a kísérlet személyiségével, ami nagyon szubjektív értékelést ad az élettapasztalatokról.

Az ok-okozati életrajzi módszer

Ezt a módszert A. A. Kronik alapította, aki egy olyan ember életútját próbált modellezni, amely speciális technikákat alkalmaz, amelyek nyomon követik az életesemények okozati összefüggéseit. A módszer lényege, hogy egy személy kiválasztja a legfontosabb eseményeket neki, ami egy bizonyos pozitív vagy negatív értékelést ad, az életre gyakorolt hatásuktól függően. Ezek az értékek a személyiséghez, a karakterhez és a temperamentumhoz, valamint a jelentős értékekhez kapcsolódva értékelhetjük az elmúlt életet, és ki tudjuk építeni a jövő perspektíváit. Ez az ok-okozati elemzés módszereinek célja, amelyek a kísérleti anyag megszerzéséhez különböző eszközöket használnak: interjúk, projektív technikák, játékhelyzetek szimulálása.

A kapott adatok szubjektívek, de ez a biográfiás módszer, szemben a hagyományos, sokkal terápiásabb és hasznosabb, mivel lehetővé teszi egy személy számára, hogy saját életstílusát felmérje és felépítse, ami mélyebb elemzést és értékelést tesz lehetővé.