Abszolút monarchia

Az abszolút monarchia az állam kormányának egy formája. E struktúra, igazságszolgáltatás, végrehajtás, jogalkotás, és bizonyos esetekben a lelki hatalom valójában és jogilag egy uralkodó kezében koncentrálódik.

Az abszolút monarchia a 18. század előtt létező számos államban különböző időpontokban jött létre. A történészek szerint e korszak országának ilyen formája természetesen jött létre.

Az abszolút monarchia (tág értelemben) korlátlan hatalommal jellemezhető, örökölt. Szűk értelemben ez a kormányforma bizonyos kereteket jelent. Így például a különböző országokban az abszolút monarchia képviseleti szervekhez (a spanyol Cortes, a franciaországi államok , az oroszországi Zemsky Sobors).

Ezzel együtt, még hatalmatlan hatalmával is, az autokra kellett számolnia az alanyokkal. Ebben az esetben az emberek véleménye teljesen eltérő módon fejezhető ki: a tanácsadók ajánlásaitól a felkelésig és a cár megdöntésétől.

Az abszolút monarchia a felvilágosodás korában nemcsak korlátlan, hanem isteni hatalom volt. Ez nagyban hozzájárult az akkori teológusok számára. 14-es Lajos meghatározta az abszolutizmus fogalmát az "Az állam én vagyok" kifejezéssel.

Ez a kormányforma hozzájárul az elágazott bürokrácia kialakulásához, állandó rendőri és hadsereg alakul ki.

Nyugat-európai hatalmai a 17-18. Században elért csúcsos abszolutizmusa. Ebben az időszakban az állam teljesen központosított. A törvényhozó és végrehajtó hatalommal felruházott uralkodó önállóan döntéseket hoz, adókat állapít meg, és saját belátása szerint az államkincstárat bocsátja ki.

Az önkényuralom határtalan ereje a nemességre támaszkodott. A feudális fragmentáció körülményei között az abszolutizmus az első szakaszokban elég gyorsan fejlődött ki. Ennek a hatalom kialakulásának időszakát meglehetősen progresszív cselekvések jellemezték: a feudális széttöredezés maradványai, az egyház alárendelése, az egységes törvények bevezetése. Az ipar, a kereskedelem és a nemzetgazdaság fejlődésének célja a jövőbeni nyereségek katonai lehetőségeinek megerősítése volt.

A történészek szerint az abszolutizmus jellemzői egy fokig vagyunk jelen minden európai országban. Azonban ez a kormányforma Franciaországban teljesebb volt. Ez az ország a 16. században már abszolutizmusba került. A kormányzat csúcspontja pedig a Bourbonok kora korszakában érte el (Louis 13 és 14).

Az abszolút monarchia Angliában elérte csúcspontját Elizabeth első Tudor (1558-1603) uralkodása alatt. Azonban a Brit-szigeteken klasszikus formában ez a hatalom soha nem jött létre. A parlament sok szempontból megakadályozta ezt. Ráadásul nincs hadsereg, nincs bürokrácia.

A különböző országokban az abszolutizmusnak ezek vagy más jellemzői voltak. Nagyobb mértékben ezek a társadalom ezen vagy más részei befolyásának az ország belső politikájára gyakorolt hatása alapján határozták meg őket. Például Angliában és Franciaországban a burzsoázia nagy hatással volt.

A 18. század második felében az abszolutizmus átment a következő szintre. A kormány formáját ebben az időszakban a felvilágosodás eszméi befolyásolták. Így jött létre a "felvilágosult abszolutizmus".

Az európai országok kapitalista rendszerének fejlesztésével és megerősítésével az abszolutizmus létezése erősen ellentmondott az új rendnek a társadalomban.

Néhány államban (például Franciaországban, Oroszországban) a fejlődő társadalom és a korlátozó hatalom közötti ellentmondások forradalmi módon megoldódtak. Néhány hatalom fokozatosan korlátozott, alkotmányos kormányzati formává vált.