Ivan Bunin - az első orosz író, aki elnyerte a nagy címet Nobel-díjas. Ezt a díjat kapta nemcsak a nagy mester a szavak, nyelvi szakértő, piercinges dalszövegek, hanem az egész orosz művészet az arcán, hogy a szép irodalom a 19. és a 20. század elején, az általa képviselt. Az író egy nehéz sors. Nem ismeri fel a forradalom a 17. évben, a véres terror a polgárháború, Bunyin elhagyta Oroszországot, még nem tudta, hogy az elválasztás tőle mérgezne fennmaradását sok éven át. De még ott is, száműzetésben, Ivan hű marad magához, egészen az orosz lélekben, sőt egy ember, és minden sora úgy írt távozása után Oroszországban.
Általános jellemzők
A gyűjtemény „sötét sikátorokban” kritikusok call „hattyúdal” a szerző. Sőt, még soha, nem ő írta a lélek átható líraiság, olyan finoman és józanul, a végtelen vágy és a szomorúság a titokzatos, világos és keserű érzés - a szeretet érzése. Igen, a szeretet - az irracionális, akkor ellentmond a logika és a számítások nem fér bele a prokrusztészi ágyon merkantilista gondolkodás házasságot, az anyagi érdekeit néhány források. Úgy néz ki, mint egy repülő pillangó, örvénylő hópelyhek vagy alma szirmok egy szélroham, ő - mint a napszúrás, feltűnő hirtelen, a semmiből - és a helyszínen, azt mondta Ivan Bunin. „Sötét sikátorokban”, a gyűjtemény történetek elnevezett egyikük, ismerteti a különböző oldalait, ezt az érzést. De ezek mind egyesül egy közös ötlet: a szerelem tragédia, az emberek boldogsága nem lehet ezen a világon, ez túl rideg és eltörik hatása alatt a körülmények, mint egy varázslatos, csillogó csábító, de egy ilyen törékeny kristálygömb.
„Ott álltunk a sötét linden alley ...”
De térjünk vissza a ciklus. Egy nagyon nehéz időszak az élet maga írta Bunin „sötét sikátorokban”. Összefoglaló közülük lehet meghatározni, mint egy enciklopédia különböző szerelmi AMD. Mű elkészültének alatt a második világháború, amikor Franciaország szenvedett a náci megszállás és az író szíve sajgott szorongás a sorsa az anyaországgal. Ivan maga éli reménytelen szegénység, az egészet egyedül, gyakran éhes, kimerült, fizikailag és mentálisan. Támogatás sehol várni, és csak kedvenc munkája segíti végül a kétségbeesés. Cry a szív, kétségbeesett szomjúság a megértést, együttérzést, emberi melegség, valódi érzések - ez az, amit kitöltve Bunin „sötét sikátorokban”. Rövid tartalom minden rövid története jön le, hogy ezt.
Ez az első történet a gyűjtemény, amely adta a nevét a ciklust. Ő hős, ha egy bátor tiszt, és most fáradt öregember, még lendületes és vonzó, megtanulja a tulajdonos a fogadó az első szerelem, takarítást, anya, Hope. Egyszer volt egy vékony, rendkívül jó megjelenésű, és a fiatal Nicholas folytatta a fejében. De, mint mindig, azok feledésbe merült, és az érzések, és versek a „sötét sikátorokban”. Heroes házas nő az ő köre, de nem sikerült. A fiú nőtt fel egy gazember és pazarló felesége elhagyta őt, és mélyen magányos és boldogtalan. Ez a díj egy árulás a szerelem, mert elárulta a legszentebb - saját maga, a „I”.
Az ugyanebben a témában megfelel a történet „Rusya” - finom pszichológiai dráma, amely azt mondja, Bunyin. „Sötét sikátorokban” (összefoglalás a „Rus”, most úgy), lehet nevezni egy név-metafora. Ez nem csak a vers vonal - a sikátorban lelkét hősök, azok legtávolabbi, titkos álmok, szenvedés, emlékek. Mivel a történet egy részét adják visszatekintve, narratív múltbeli események nem-nem, és még felugrik a fejében a hősök sajnálom, hogy mi valóra válhat, de ez nem vált valóra. Egy megjegyzés a nosztalgia, sóvárgás a múlt és a figyelmet a lehetetlen a boldogság a jövőben - ez az egész Bunin „sötét sikátorokban”. Összefoglaló a „Oroszország” lehetővé teszi, hogy fogja meg a kín már az első sorokat: csónakot, csodálatos orosz folyó táj, egy házaspár, nemrég házasodott. És a memória a hős a szenvedélyes szerelem egy lány, aki egyszer itt élt - a helyeken, ahol úszik. Gondtalan tanuló év, részeg éjszaka csókok, forró lány testét, az első tapasztalatok a testi közelséget, öröm őrült, és ugyanaz az éles fájdalom, hogy a külföldi gonosz erők szakadjon a szerelmesek egymástól. „A boldogság olyan lehet ... Olyan közel ...” De nem így történt.
És mégis, annak ellenére, hogy az általános tragikus hangon, „Sötét sugárút külön szabadság, felvilágosult érzést. Nem csoda, hogy az író nevezte a legjobb könyv. Gyűjtemény tényleg azt mondja, hogy gyengéd és szép, ami néha elviselhetetlen szomorúság, hanem a legnagyobb boldogság - a szeretet. Szerelem egy nő és egy anyaországhoz.