Mikhail Elizarov

Egy érdekes időben élünk. Crash „gonosz birodalmának” (vagy jó); változó társadalmi-gazdasági formáció; nagykereskedelmi privatizációval „Testvére oligarchák, véres gebnya, mint egy kaleidoszkóp helyettesíthetik egymást, mint tulajdonos, az ország és a példakép; lendületes a kilencvenes évek zsír tized. Két évtized telt el, de mi történt a haza és a számunkra, még nem valósult meg sem a pszichológusok és szociológusok, történészek vagy.
És az irodalom, a tükör időszakban nem megfogalmazni a lényege, hogy mi történt. Kipróbálás-hoz erősít a lelkiállapot, a kollektív tudattalan igazán sikerült kapcsolatba bölény nemzeti irodalom. Hogyan lehet túlélni a bontási vízvezeték-szerelők, tanárok, taxisofőrök, könyvelők és egyéb sokkok áldozat, sem leírva, sem tisztázott. És tényleg, milyen? Nem értjük, keresik a választ, és nem találják. Ahelyett, hogy gondolt a nyilvános ajánlat végtelen „Régi dalok a lényeg.”
A realizmus mint irodalmi technikát és a stílust, kiderült, hogy nem áll fenn az „arany toll.” A szerzők úgy tűnik, hogy szorgalmasan elkerülése munka „módon idegen számunkra leírni életet, ahogy van.” Irodalmi emlékek a bejelentett létrehozását Pelevin, Sorokin, akinek díszes beszélni többet betegségek szerzők, mint a környező valóságot. Dmitry Bykov legközelebb az élet, de túl lelkes hamis valóság mellett saját nagyon ellentmondásos nézeteket. A másik véglet - a végtelen bytopisanie nehéz és drámai élet mesterei az élet, az erkölcsi dobott társaik, és csatlakozott hozzájuk más hölgyek a demimonde. Üzleti osztva, férje rendezett, Londonba repült - ahol történeteket az élet hétköznapi polgárok?
Empátia történik a hétköznapi emberek, hirtelen találtam a munkálatok Mikhail Elizarov. Első pillantásra a részét a szerző eltávolítja psychopathy és Pelevin és Sorokin, de ... ezek a színes és ugyanakkor pontos metaforák tudatalatti tapasztalatokat lakói nem kellett teljesíteni. „Könyvtáros” egy váratlan „orosz Booker”, de az igazi emberi méltóság az újak, és nem egyértelműen be. Eközben a szöveg nyilvánvalóan alá alapos szociológiai elemzés. Őrült rubilovo könyvtárosok, vezetők, és más vesztesek tengelyek, csuka, vasvilla, élesítés és egyéb eszközök kéznél a jogot, hogy kap egy hasonló gyógyszer eufória olvasva írt szabványos minták szocreál működik a legjobb munkások, milkmaids, párttitkár és egyéb karton karakterek főszereplői - a legpontosabb reprodukciója művészi fájdalmas vágyakozás az elvesztett szovjet paradicsom. Igen, ez kifordított „Régi dalok”, felfedi a valódi oka az ő sikerének.
Reakció versenyző krónikások korában nem sokáig váratott magára -, hogy Yuri Polyakov elnevezett díjat Elizarova abszurd félreértés. Saját munkáját, az egyetlen jele a kort, amelyben a szerző egy kóros gyűlöletet Jelcin és Gaidar, főszerkesztője „irodalmi” és a fogadó a programban a „Kultúra” tartja alulértékelt. Számomra semmi sem értékeli művészeti és történelmi értéke a szövegek nyilvánvalóan nem felel meg a követelések az író. Kelj fel számos Dontsova Ustinov láttára a jogot Bushkova, kedves Yuri!
Talán Elizarov nem jelenti mélyebb értelmet művében, de a nagy író volt, a vezető a kollektív tudattalan, függetlenül attól, hogy saját szándékait. Talán fogant háztartási szemetet thriller, de a termék értékének ez nem csökkent.
A közzétételt követően „Rajzfilmek”, nem tartalmaz olyan mély értelme, de itt a szerző járt el, mint egy nagy stylist. Így megbízhatóan leírni a kalandok fiatal fiú a területen nem lehet bárki, nem a filmekben vagy az irodalomban. Works Germanika ki a standard brutális iskola realizmus ennek tükrében úgy tűnik, erőltetett és friss. Kritika a munka nem vette észre, talán a szerző nem csatlakozott semmilyen hatású irodalmi csoportok.
Nos, nem ez határozza meg a művek minőségére. „Könyvtáros”, „Rajzfilmek” - tiszteletben Elizarov, várja a folytatása. Az érdeklődés az állami és a kritikusok értékelése, biztosan növekedni fog a felszálló