Magas reneszánsz Olaszországban

A 15. században, Nyugat-Európában, ahol a kultúra, a művészet és a filozófia évszázadokon át a középkori skolasztia, a vallási teocentrizmus domináltak. Isten iránti aspiráció, a földi élet tagadása, amely csak a menny életének előzménye volt, csodálatos jelenség, később reneszánsz, vagyis a reneszánsz. Ennek a jelenségnek gazdasági előfeltételei voltak a kapitalista kapcsolatok kialakulása és fejlődése, de a reneszánsz először is az értékek újraértékelése és az ember és a körülötte lévő világ új szemlélete.

Az ember lesz a középpontja, a föld minden mérföldje. Ez a reneszánsz kultúrájának és művészetének igen fontos jellemzőjéhez vezetett - az individualizmus megnyilvánulásához és fejlődéséhez a kreatív világnézetben és a társadalmi életben. A filozófiai, esztétikai elméletek domináns iránya a humanizmus, amely megvédi az emberi személy értékét. Ugyanakkor az emberi jó a társadalom társadalmi és kulturális fejlődésének célja.

Az új humanisztikus reneszánsz gondolkodás alapja az ősi kultúrában érdekes időkben újjáéledése volt , amely az embert a személyes személyes tulajdonságok univerzális hordozójaként ábrázolta, fényes személyiséggel. A személy ilyen értelmezését azonban nem egyszerűen fogadták el, hanem átgondolták. Az ember belső világa és fizikai szerkezete egy univerzális, határtalan egység egyedülálló kifejezésévé vált, a világegyetemmel megegyező skálán, amely magában foglalja az önfejlődés és önfejlesztés lehetőségét.

Ébredés Olaszországban

A reneszánsz esztétikája és kultúrája Olaszországban merült fel. Ez a korszak négy szakaszra tagolódott: a XIII. Században kezdődő, az újfajta gondolkodás születésének idejéül tekintett proto-reneszánsz; A XV. Századtól származik a korai reneszánsz; A XV. Század végén - a XVI. Század kezdetének idején - a korszak csúcspontja a "reneszánsz"; Végül a késői reneszánsz korszaka és ötleteinek válsága a XVI. Század végére jön.

A Protorenaissance-t a közeli középkor, a gótikus, román hagyományok az építészetben és a festészetben nagyon szoros kapcsolat jellemzi. Azonban ebben az időben születnek meg a nagyidő jövőjének főbb elképzelései. A képzőművészeti reformok első előfutára a híres olasz Giotto (Giotto di Bondone) munkája. Festményei reálisabbak a képen, az emberek alakjai és mögöttük álló háttér sokrétű és vonzó. Ugyanakkor az olasz irodalom fejlődik. Dante és Petrarch saját költői remekeit alkotják. A korai reneszánsz idején a nagy olasz művész, Sandro Botticelli munkája, akinek festményei a földi női szépség megható és mély csodálatát tükrözik, mély humanizmussal és jótékonysággal telítettek.

A XV. Század közepén a reneszánsz Olaszországban és egész Európában szilárdan megalapozott. A festészetben és az irodalomban a földi világ képét, a "teljes vérű", mélyen érző és szerető életet a földi ember minden megnyilvánulásában dominánsvá vált. A valós világ életét és tárgyait a legkisebb részletességgel vonta le. A művészet reális, világi és életerős. A művészet és az építészet fejlődése szorosan összefügg a tudományos természettudomány és a mechanika gyors fejlődésével.

Magas reneszánsz

A reneszánsz legnagyobb virágzása a XV. Század végén kezdődik, a XVI. Század elején. Ez a korszak olyan nagyszerű alkotók, mint a Leonardo da Vinci, a Michelangelo, a Raphael, a Giorgione, a Tiziano, stb. Tevékenységével jár együtt. A nagy revival a csúcs, a humanizmus eszméinek virágzása, amely meglepő esztétikai hatást fejtett ki az alak, a szín és a tartalom szintézisére A művészek vásznaiban. A nagy mesterek kreativitását mély pszichológia, realizmus, finom penetráció jellemzi az ember spirituális és lelki világában. Ebben az időszakban a művészek a festészet új elveit alkalmazzák, amelyek később jelentős hatással voltak az európai művészetre.

A reneszánsz helyét válság korszak váltotta fel. A kapitalizmus továbbfejlesztése csalódást okozott, amelyet a humanizmus és a környező valóság közötti ellentmondások okoztak. Ez az időszak kapcsolódik az utópiák kialakulásához, amelyek fantasztikus eszmékre épülnek az ideális társadalomról. Az első utópisztikus filozófusok Thomas More angol és olasz Tommaso Campanella. A festészetben a késői reneszánsz időszaka a manierizmus megjelenésével jár együtt. A manierista művészek (Veronese, Tintoretto, stb.) Szándékosan díszítették a valóságot, megsértve a harmónia és az egyensúly elvét.

A reneszánsz az európai művészet fejlődésének és fejlődésének alapjává vált. Ebben az időszakban felmerültek a kreatív kreativitás alapelvei, amelyek az évek és évszázadok során megjelentek a művészet és az irodalom továbbfejlesztésében.