Orosz irodalom eredetileg rejlő szellemében hazafiság és a polgárság láng. A téma az anyaországhoz, az egység saját sorsát a személyes, aktív társadalmi helyzetét és a tudat vezethető munkáiban legtöbb költők és írók. Még az első emlékei az irodalom - „The Tale of régmúlt Years”, „A Lay Igor”, „Hypation Chronicle” - hatja át ötleteket a szolgáltatás saját földjükre, megvédve azt a támadások kívülről, védi az érdekeit. Továbbá, a próza Tolsztoj, Puskin költészete és Ryleeva Nekrasov és Blok, Anny Ahmatovoy irodalmunkban lépett egy különleges képesség - állampolgár, szándékosan feláldozzák magukat, hogy személyes érzések és az eltéréseknek a közjó.
„Ahhoz, hogy egy állampolgár van, hogy” - a híres sora Nekrasov verse lett szárnyas, pontosan leírja a dalszövegek a nagy civil Ahmatova. „Hallottam egy hangot ...” „Nem azokkal én ...”, és sok más művek ebben a témában tükrözi nem csak a nagy szerelem költő hazájába, hanem egy tudatos áldozat, egy cég hajlandóak megosztani a sorsa a nép, honfitársaik, minden az örömök, nehézségek és szenvedés. Minden vers Ahmatova - egyfajta lírai napló oldal, a történet ideje és magáról, költői portré a korszak. El nem tudom képzelni magukat az országon kívül, nem volt hajlandó elhagyni az országot az első kivándorlási hullám, amikor számos képviselője az orosz kultúra, a funky forradalmi terror és a halálesetek szeretteiknek világ az orosz nemesség sietve hagyta kint. És később, bátran küzd a horror és a háborús pusztítások, a káosz a sztálini elnyomás, letartóztatása fia és óriási sorok a leningrádi „keresztek”, ő egy pillanatra sem kételkedett a helyességét a döntés egyszerre. És a következő években a Nagy Honvédő Háború, büszke, bátor, bátor nő is volt, „népével”.
Ahmatova nevezte magát a lánya Leningrádban. Ez volt a város - a város Puskin és a fehér éjszakák, csodálatos építészeti és különleges kulturális és kreatív szellem, a város az inspiráció és költői múzsák. És mivel a blokád Leningrád, amely a költő tapasztalt ilyen fájdalmat visszhangok a szíve, okot ad egy szenvedélyes elleni tiltakozásul az ellenség tüzes fellebbezés, hogy megvédje a hazát, az orosz nyelv - a jelképe a kultúra, a történelem, a lelki élet, megtestesülő egy kis méretű, de meglepő tágas tartalmáról a vers „Courage”.
Elemzés a vers Ahmatova a „Courage” egyszerű és bonyolult ugyanabban az időben. Ebben nincs zavaró jelek, homályos képekkel kísérletek stílus a területen. Pontos ritmus, szigorú ünnepélyesség vers gondosan ellenőrzött szókincs. Az ő sorban tudott járni katonák, akik a felvonulást a Vörös téren a frontra. És ugyanakkor a vers egy hatalmas park az energia, elképesztő teljesítmény befolyásolására olvasók és a hallgatók. vers Ahmatova elemzés feltárja a nagy civil érzelgősség. Nevében felszólaló az egész szovjet nép, a költő használja a névmás többes a második és a harmadik személy „mi”, „minket” ( „tudjuk”, „Nem hagyjuk”). Igék vannak ugyanabban a nyelvtani alakban. Így született meg a generikus kép az emberek, egy védő, kórusban kész feláldozni magukat a szabadság hazája.
Ahmatova vers elemzése, és felfedi a képekkel termék lehetővé teszi, hogy osszák szét ideológiai és szemantikai központja. A település a nevét - a „bátorság” a szó. Ez a kulcsszó a lírai miniatűr. Heroes a vers, beleértve a szerző, bemutatva nekünk az emberek, akik tisztában vannak azzal, hogy mi a halálos veszély lógott őket, több mint a haza, az egész világon. A mély értelme a méltóság, készek tegyék a kötelességüket, és akkor nem hagyja abba az esetleges halál ( „nem fél, hogy menjen a golyók”), sem a súlyos katonai élet. A következő generációk érdekében, a kedvéért a nagy orosz nyelv, és továbbra is szabadon orosz beszéd hangzott az egész országban - kedvéért csak annyit tehet, és fenntartani az összes - a győzelemhez! Itt van az igazi bátorság és hősiesség méltó tiszteletet és csodálatot!
Ahmatova vers elemzése lehetővé teszi, hogy nemcsak a „kényszerítő a pillanat”, egy hívás, hogy megvédje az országot, hanem egyfajta ígéret a jövő generációk, amely felváltja a jelenlegi. Végtére is, „az orosz szó” keretében támogatja nem csak átadni utódainknak, de tartani örökre, hogy van, örökre, örökre. Soha az orosz nép nem esik térdre, hogy nem teszi lehetővé, hogy feladja magát egy rabszolga, hogy elpusztítsa a nyelvi és genetikai memória, ami el van rejtve benne.
Tény, hogy írásos februárban, egy távoli 42-én az évben, a vers „Courage” mindig igaz - mint egy végrendelet így jövő nemzedékek, a szövetség, hogy megőrizze az élet, a szabadság, a béke.